Igehely: Zsolt 80:8–20 Kulcsige: Zsolt 80:15 „Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg és gondozd ezt a szőlőt!”
Megrendítő a zsoltáríró imádsága. „Istenünk”, „Seregek Istene”, „Uram, Seregek Istene” – hangzik egyre személyesebben a megszólítás. Fájdalmasan kiált Istenhez megújulásért, szabadulásért.
Szőlőtő volt Izráel népe, akiket kihozott Isten Egyiptomból. Sok népet kiűzött előlük, őket meg elültette. Nagyra nőtt, messze terjeszkedett, termést hozott, és most nem érti, hogy mi történik. Kérdéseit Istennek teszi fel. Tőle vár választ. Miért rombolta le a kerítéseit? Miért szedegethet róla bárki? Miért pusztítja a vad? Miért vagdalják, perzselik mások? Mennyi fájdalom, mennyi szenvedés, és nem értik, hogy miért, hiszen ők a szeretett, a kicsi, a választott nép. Mennyire gondja volt egykoron Józsefre, utódaira! És most? „Seregek Istene, fordulj hozzánk! Tekints le az égből, lásd meg, és gondozd ezt a szőlőt!” (15.v.)
Előfordult már, hogy ilyen értetlenül szemlélted a dolgokat, ilyen fájdalommal jöttél Istenhez? Izráel népe Istenhez kiált. Ha nem is kap a miértekre választ, de elismeri, hogy Isten az Úr. Ő a szabadító, ő tud segíteni, és ők készek hűségesnek lenni hozzá. Te is kész vagy erre?
Kelemen S. Sándor
…meghalás a bűnnek
Igehely: Róm 6:5–11 Kulcsige: Róm 6:11 „Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!”
Pál apostol logikus gondolatmenettel írja le a hívő ember megszentelt életútját. Bemerítkezésünkkel Krisztus halálába mi is el lettünk temetve, ám amikor a vízből feljöttünk, úgy a feltámadásának a hasonlóságában is eggyé lettünk vele. Isten így tekint ránk, mint akik meghaltunk Krisztussal és fel is támadtunk vele. Isten ítélete végbement Krisztusban a magára vállalt bűneink felett. Végbement mibennünk is, amikor megítélte szava és Szentlelke által a bűnt, óemberünk meghalt, és egy új életre támadtunk fel.
Nem bemagyaráznunk kell ezt magunknak, de tudatosítanunk kell, hogy aki újjászületett, annak testében nem a bűn uralkodik, hanem az szabaddá lett arra, hogy ne vétkezzen. Átélted már ezt? Megtapasztaltad már ezt? A hívő embert már nem a bűnös kívánság csalogatja és ejti csapdába a halálra, hanem az életet hordozza és az élet íze, illata árad belőle mások felé. Meghalt a bűnnek, nem kívánja már azt, sőt óvakodik és távol tartja magától a bűnt. Ha kell, segítséget kérni sem szégyell adott esetben ezért. Fontosabb számára a tisztaság és a Krisztusnak tetsző élet. Ugye, te is erre törekszel?
Kelemen S. Sándor
