Igehely: 2Kir 5:8–15a Kulcsige: 2Kir 5:12 „Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, az Abáná és a Parpar Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan távozott.”
Naamán teljes pompájával érkezett Elizeushoz. Az arám főparancsnok a gazdagsága fitogtatását álarcként használta, nemcsak arra, hogy elrejtse a nyilvánvaló bőrbetegségét, de társadalmilag megvetett státuszát is.
Elizeus átlát Naamán álarcán, és felismeri a mélyen rejlő lelki megtörtségét. A fővezér aranya, ezüstje, de még a szolgái is mind lopottak voltak. Harci sikerei ellenére nincsenek körülötte barátok, csak szolgák. Végső soron még a kivetített büszkesége is csak arra szolgál, hogy elismerést kapjon valakitől… bárkitől.
Ennek a megtört embernek Isten teljes gyógyulást akart hozni az életébe. Ez a fajta gyógyítás nem bókol az énünknek, mert rákényszerít arra, hogy levessünk minden társadalmi álarcot, és leplezetlenül álljunk Isten elé. Amikor ez a harcedzett katona alámerült a Jordánban, nemcsak a bőre újult meg, de a lelke is megszabadult a hamisság terhétől.
Napjainkban, amikor sokan a közösségi média álarca mögé rejtik magányosságukat és lelki megtörtségüket, a Jordán vize a szabadulás jelképe lehet, ahol álarcaink leesnek, és életünk hitelessé válik.
Bíró Zoltán
Isten akarata, hogy az emberek üdvözüljenek
Igehely: 1Tim 2:1–7 Kulcsige: 1Tim 2:3–4 „Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.”
Az első századi keresztyéneknek nehéz volt imába foglalniuk a korabeli politikai elitet. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a helyi kiskirályoktól a császárokig mind kegyetlenek voltak. Gondoljunk csak Néróra.
Ennek ellenére Pál két érvet ad arra, hogy miért kell imádkoznunk minden emberért. Egyrészt a politikai vezetés nagyban befolyásolja személyi szabadságunkat és közösségünk békéjét. Másrészt Isten akarata az, hogy imádkozzunk a társadalmunk minden egyes tagjáért, még azokért is, akiknek politikai véleménye a miénkkel szöges ellentétben áll.
Pál négyfajta imát sorol fel. A könyörgés felismeri a valós szükséget, és azt Isten elé hozza. Az imádság lényege az Istenre való összpontosítás: nem az én akaratom legyen meg hanem az övé. Az esedezés során közbenjárunk Istennél másokért, bátran kérünk tőle valamit, hiszen tudjuk, hogy ez megegyezik akaratával. Imánk mindenkor hálaadással kell véget érjen, amikor megköszönjük Istennek mindazt, amit már megtett és tenni fog.
Gondolkozzunk el, hogy kikért nehéz imádkoznunk, és kérjük Isten segítségét, hogy értük is tudjunk könyörögni.
Bíró Zoltán
