Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”
Se templom, se imaház, de még egy egyszerű építmény sem, csupán a folyóparton egy hely – egy hely, ahol imádkozni szoktak. Ez a hely lett az európai gyülekezet szülőhelye. Isten ott, azon a helyen megnyitotta Lídia szívét. Onnan indult el egy ébredés. Ez az imádkozás csendes ereje.
Nem vezérfonalban előírt, számodra érdektelen imatémák; a padban görnyedve, megszokásból elmormolt, unalmasan, éveken át elismételt imádságok. Hanem a Lélek által vezetett, az Ige által átitatott, szívből jövő, élettől áradó, szabadon megnyilvánuló imák. Nem éneklések, zenekarok vagy egyéb programok. Élettel teljes imaórák.
Ahol imádkozás van, ott az Úr meg fogja nyitni a szíveket. Ott Jézus lesz a középpontban. Ott róla fog szólni majd minden. Szánj időt imára a belső szobádban és a közösségben! Ne siesd el, ne legyen előírt, sem programszerű! Az ima nincs helyhez és időhöz kötve, hanem egy Személyhez.
Mersz az ima kalandos útján elindulni? Kész vagy kitartóan nagy dolgokat kérni? Szeretnéd igazán, bensőségesen megismerni Jézust? Imádkozz!
Borzási Csaba
Új ég és új föld
Igehely: Jel 21:1–8 Kulcsige: Jel 21:5 „A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!”
A Biblia egy lélegzetelállító látomással zárul: új ég és új föld, ahol nincs többé fájdalom, gyász és szenvedés. Isten mindent újjá tesz.
Az új teremtés egy mennyei város, amely Isten képét tükrözi: ragyogó drágakövekkel kirakva fénylik Isten dicsősége. Ezek csupán jelképek. Az új teremtés emberekből áll. Az új ég és új föld, az új Jeruzsálem, a menyasszony, Isten sátora az emberekkel – ezek mind eljöttek. Már most beléphetsz ezek szent területére. Meghívásod van a Bárány menyegzőjére. Nyitva vannak a város kapui előtted. Láthatod az új teremtést, amint hit által te is új teremtmény lehetsz Krisztusban. Már most élvezheted az örök állapot örömeit.
Vár ránk egy új ország, egy mennyei, alapokkal bíró város – „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek” (1Kor 2:9). E világban idegenek és jövevények vagyunk, és nem azért élünk, hogy itt berendezkedjünk, hanem hogy tegyünk valamit érte.
„Egy nap mindent újjá teszel, Jézus…”
Borzási Csaba
