Igehely: Ézs 43:8–13 Kulcsige: Ézs 43:9a „Gyűljön egybe minden nép, jöjjenek össze a nemzetek!”
Ézsaiás könyvének 43. része Isten kegyelmének szabadító erejére mutat rá. Az első hét versben a próféta egyértelművé teszi, hogy Isten nem feledkezett el Izráelről, és annak ellenére, hogy szét vannak szórva, össze fogja gyűjteni őket. Ennek az ígéretnek a biztosítéka a múltban rejlik, amikor Isten kihozta népét Egyiptomból.
Mai igeszakaszunk folytatja az előzőleg megkezdett gondolatot, de a prófécia hangulata megváltozik: a bátorítás átvált kihívássá. Egy bírósági teremben találjuk magunkat, ahol Izráel és a világ minden nemzete összegyűlt, hogy megvizsgálják Isten elsőségét. A tárgyalás során három érv van megemlítve Isten elsősége mellett: „Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem” (12.v. – Károli). Az első érv az, hogy egyedül Isten képes ítéletet hirdetni a nemzetek felett, és semmi nem történhet az ő akarata ellenére. A második érv az, hogy Istennek nincsenek üres ígéretei. Ő mindig megszabadítja (megtartja) választottjait. A harmadik érv: egyedül az Úr képes a jövőbe látni, és egyedül ő képes a jövőnket pontosan kinyilatkoztatni (megjelenteni). Mindhárom érv egyértelmű történelmi bizonyítéka Izráel Egyiptomból való szabadulása. Isten akkor kijelentette Mózesnek, hogy a csapások által Egyiptom minden hamis istenét megítéli, Izráelt pedig megszabadítja.
A tárgyalás során Izráel szerepe az, hogy tanúskodjon Isten hatalma mellett. A népek képtelenek egyetlen tanút is találni isteneik megvédésére, de Izráel számtalan példát hozhat Isten csodálatos szabadítására. Ebből kifolyólag Isten ereje megkérdőjelezhetetlen kellene, hogy legyen. De sajnos, Izráel tanúságtétele megbízhatatlan, a szakaszunk elején vaknak és süketnek vannak nevezve. Hogyan lehet megbízni egy szemtanúban, ha vak, vagy egy fültanúban, ha süket?
Ez az, amiért mai igeszakaszunk egy kihívás. Mi, mint Izráel volt a múltban, Isten tanúi vagyunk a világban. Isten gyermekeiként sokszor megtapasztalhattuk Isten kegyelmét és szabadító erejét életünk során. De tanúságtételünk megbízható kell legyen ahhoz, hogy hatással legyen a környezetünkre. Ezért figyeljünk a Szentlélek hangjára, és lássuk meg Krisztus kegyelmét életünkben!
Bíró Zoltán
Könyörögjünk, hogy mindig kitartsunk az Úr és a hívők mellett! – Jn 17:11-14
Ha a bűnös megtér – Ez 18:20-23; 36:22-32 (Ez 18:23)
Legyen meg a te akaratod
Igehely: Mt 6:10b; Mt 26:36–46 Kulcsige: Mt 26:39 „Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.”
A szinoptikus evangéliumok közül Máté evangéliuma az, amelyik világossá teszi, hogy Jézus földi szolgálata során folyamatosan az Atya akaratának a megvalósításán munkálkodott, amit Isten már évszázadokkal azelőtt kijelentett a prófétákon keresztül.
Amíg János evangéliumában Jézus imái gyakoriak és tartalmasak, Máté evangéliuma csupán két imáját jegyzi fel (Jézus magányos sóhaja a Mt 27:46-ban inkább a Zsolt 22:1 idézete, mint egy ima.). Ez a két ima fogja közre Jézus szolgálatát. Az első ima a sokak által ismert Mi Atyánk, ami része a hegyi beszédnek, és Jézus szolgálatának elején hangzik el. A második ima a nagycsütörtök éjjelén a Gecsemáné-kertben hangzik, Jézus földi szolgálata végén. Ami összeköti ezt a két imát, az Isten akarata.
A Mi Atyánkban az Isten akarata után való sóvárgás van imába foglalva: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Itt Isten akaratának a teljességre jutásáról van szó, amikor Isten akarata nem áll szöges ellentétben a vágyakkal, a haraggal, az arcon ütéssel vagy az elválással, amik a hegyi beszéd főbb témáit képezik. Ez az, amikor Isten akarata nem ütközik ellenállásba. Amikor Isten akaratát mindenki természetesen és szabadon teszi.
A Gecsemáné-kertben viszont Jézus az Isten akaratának gyakorlatba ültetéséért imádkozik. Az ő esetében ez a kereszthalált jelenti: „Ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod” (Mt 26:39). A gecsemáné-kerti ima rámutat arra, hogy Isten akaratának a gyakorlatba ültetése ellentétben állhat a saját elképzeléseinkkel. Ez főként akkor válik nyilvánvalóvá, amikor Isten akarata részünkről áldozatot igényel.
Jézus imái megtanítanak arra, hogy miként hajtsuk végre Isten akaratát az életünkben. Először is, töltsünk időt Istennel, így közel kerülünk hozzá. Jézust gyakran látjuk félrevonulva imádkozni, társalogni Istennel, nem csoda, hogy mindkét imában Istent Atyjaként szólítja meg. Másodszor: legyünk készek elfogadni Isten akaratát. Jézus megadja magát Istennek, és kész meghozni az áldozatot. Végső soron ez az, ami teljes békességet hozhat az életünkbe: a tudat, hogy életünk a mennyei Atyánk felügyelete alatt áll.
Bíró Zoltán
