Igehely: 2Sám 17:15–24 Kulcsige: 2Sám 17:22 „Elindult azért Dávid a vele levő egész hadinéppel együtt, és átkeltek a Jordánon. Virradatra senki sem maradt, aki ne kelt volna át a Jordánon.”
Absolon lázadása olyan felkészületlenül érte Dávidot, hogy egyetlen esélye a menekülés volt. Dávid helyzetét még az is nehezítette, hogy nem tudta, kiben bízhat és kiben nem. Háborús időben a barátok árulókká váltak, míg ezer idegenek barátokká.
Ahitófel, Dávid bölcs tanácsadója átpártolt Absolon táborához, és stratégiai éleslátását Dávid ellen fordította. Taktikája a sebességen alapult, tudta, hogy az idő az Dávid kezére játszik, és nem akart neki semmi esélyt sem adni, hogy megmeneküljön. Húsaj, Dávid hűséges segítője, egyből felmérte a helyzet súlyosságát, és időt akart nyerni Dávidnak. Tanácsa hízelgett Absolon egojának, hiszen előrevetítette nemcsak az elsöprő győzelmet, de az új király teljhatalmát is a törzsek felett.
A 3. zsoltárban Dávid erről az időszakról emlékezik meg, és rámutat arra, hogy ilyen helyzetben csakis Istenben bízhatunk, ő a pajzsunk és szabadítónk. Függetlenül attól, hogy milyen stresszhelyzetnek vagyunk kitéve, keressük Isten jelenlétét! Hiszen Isten jelenlétében békességet nyerünk: „Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem” (6.v).
Bíró Zoltán
Isten akarata, hogy mindenért hálát adjunk
Igehely: 1Thessz 5:12–22 Kulcsige: 1Thessz 5:18 „Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”
Melyek keresztyén identitásunk külső ismertetőjelei? Erre a kérdésre válaszol az apostol. Először is: közösségi életünknek tükröznie kell a krisztusi lelkületet: türelmesen készek vagyunk bátorítani, segíteni, és ha kell, inteni lelki testvéreinket. Másodsorban: a személyes életünkben követnünk kell Isten akaratát: szívünk tele van örömmel, imával és hálaadással. Végül pedig közös istentiszteleteink a Szentlélektől kell átitatva legyenek: nyitottak vagyunk a jó tanítás befogadására, és még nézeteltéréseinket is a szelídség lelkületével tudjuk kezelni.
Érdekes, hogy az apostol csak a hitünk személyes jeleinél említi meg, hogy „ez Isten akarata”, jóllehet közösségi istentiszteletünk is Isten dicsőségét kell szolgálja. Az egyéni hit megélése mindig is nehezebb, hiszen nincs senki, aki felelősségre vonjon, ha nem megfelelően járunk el. Ezért Isten akarata – és persze mindenkori jelenléte – örömet adhat még a borús napokban is.
A kihívás ebben a szakaszban az, hogy ezt az örömet ki is kell fejeznünk. Lehet, ott kell kezdeni, hogy alábbhagyunk a panaszkodással, és elkezdünk hálát adni.
Bíró Zoltán
