Igehely: Gal 6:6–10 Kulcsige: Gal 6:10 „Ezért tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.”
A teherhordás édestestvére a jótettek szolgálata. Ha az előző a Lélekben járás, úgy a második a Lélekben vetés eredménye.
Érdekes módon, a jó tételére mindig biztatni kell az embert. Pál apostol is érzékeli ezt, azért bátorít: tegyünk jót mindenkivel! Lehet mindenkivel jót tenni?
Egy kisfiú azon igyekezett, hogy a homokra kivetett sokezer tengeri csillagot visszadobálja a vízbe. Egy arra járó férfi megkérdezte: „Van ennek értelme? Hiszen mindet nem tudod megmenteni!” – „Mindet nem, de ahány visszakerül a tengerbe, tovább fog élni!” – jött a válasz. „A jó cselekvésében ne fáradjunk el!”
A kisfiú a történetből azokat a tengeri csillagokat dobta vissza, amelyek a közelében voltak. Pál is felállít egy sorrendet: „Tegyünk jót … leginkább azokkal, akik testvéreink a hitben.” Egy angol közmondás szerint: „A szívesség otthon kezdődik.” Ne a fekete és a pápua keresztyéneket keressük, ha jót akarunk tenni!
„Ragyogjon a ti világosságotok, hogy lássák jó tetteiteket” De sose feledd: „üdvösségetek nem cselekedetek alapján van, hogy senki se dicsekedhessék!”
Füstös Gyula
Őseik elfelejtették a nevemet
Igehely: Jer 23:23–28 Kulcsige: Jer 23:27 „El akarják talán feledtetni népemmel az én nevemet álmaikkal, amelyeket elbeszélnek egymásnak, ahogyan Baal kedvéért őseik is elfeledték nevemet?”
Elmebeli gyarlóságaink egyik legfájdalmasabb vonása a felejtés. Jellemzően az ismerőseink nevei azok, amelyek előbb csak nem jutnak eszünkbe, majd később talán el is feledjük őket. Mennyire kínos érzés találkozni egy ismerős arccal, és nem tudni, ki is ő, hogy hívják…
Az emberi gonoszság kitanulta, hogyan lehet úgynevezett agymosással kitörölni valaki emlékezetéből a származását, családját, hitét, nevét. Akivel ez történik, az már csak egy identitását vesztett, önazonosság nélküli biológiai lény.
Jeremiás szerint hasonlóan jártak el korának hamis prófétái. Ők már elfeledték az Úr hatalmas és szent nevét; most a népet is rá akarják venni a feledésre. Vajon el lehet-e feledni az Istent, aki mindenütt jelen van, aki így kérdez: „Nem én töltöm-e be az egész földet?” Istent nem lehet elfeledni, hiszen „Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva” (Róm 1:20 RÚF).
„A felejtés iróniája, hogy folyton rád gondolok.” (Riley Baker)
Füstös Gyula
