Igehely: Zsid 9:1–10 Kulcsige: Zsid 9:7 „A másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért.”
Ha hosszabb útra indulunk, mindig fontos szempont kiválasztani egy olyan útvonalat, ahol kikerülhető minden olyan korlátozó tényező, ami akadályozhatja a haladást.
Igehely: Kol 3:1–4 Kulcsige: Kol 3:3–4 „Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.”
Gyermekkorunkban legtöbben bújócskáztunk. Még a felnőttek segítségét is kérhettük az elbújáshoz, és ez néha olyan jól sikerült, hogy majd magunktól kellett előjönnünk, mert másképp nem találtak volna meg.
Igehely: Ef 2:14–18 Kulcsige: Ef 2:18 „Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.”
Tegnap olvashattuk Jézus kijelentését, hogy senki sem mehet az Atyához, csakis őáltala (Jn 14:6).
Igehely: Jn 14:1–11 Kulcsige: Jn 14:6 „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”
Mindannyian tudjuk, mennyire fontos és szükséges a jó úthálózat ahhoz, hogy biztonságosan eljuthassunk bárhova, ahova akarunk. A szellemi világban még fontosabb a jó út, mert az emberiség örök léte függ tőle.
Igehely: Zsid 10:19–24 Kulcsige: Zsid 10:19–20 „Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által.”
Minden hívő ember őszinte vágya, hogy földi élete végén Isten jelenlétébe, a mennybe jusson. Hogyan lehetünk biztosak afelől, hogy a helyes úton vagyunk-e célunk eléréséhez? Jézus Krisztus félreérthetetlenül kijelenti: Én vagyok az út (Jn 14:6).
Igehely: Jel 9:1–12 Kulcsige: Jel 9:1–2 „Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag leesett az égből a földre, és neki adatott az alvilág kapujának kulcsa. Felnyitotta az alvilág mélységét, és füst szállt fel onnan, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült a nap és a levegő a mélység füstjétől.”
A Jelenések könyve olyan területekre enged bepillantást, ami az ember számára titok.
Igehely: Ez 3:12–23 Kulcsige: Ez 3:15 „Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár-folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve.”
Ezékiel hét napig csendben ült a Kebár-folyó partján a júdai foglyok között, a babiloni fogság és saját elhívásának súlya alatt. Kebár az összetört álmok folyópartja, de a megnyílt ég és isteni látomások helyszíne is! Isten idegen földön is szól! Megragadta, felemelte ott Ezékielt, hogy az intés, de a remény és biztatás igéit is szólja csüggedt és kétségbeesett kiválasztottjai felé.